Az Európai Bizottság tegnap (2010. május 26.) közzétette az üvegházhatást okozó gázok uniós kibocsátásának csökkentésére irányuló célkitűzés keretében előirányzott szint növelésének költségeivel, előnyeivel és megvalósítási lehetőségeivel foglalkozó elemzést.

Az EU 2007-ben kötelezettséget vállalt arra, hogy 2020-ig 20 százalék helyett 30 százalékra növeli a kibocsátás-csökkentés mértékét, abban az esetben, ha egy globális éghajlat-változási megállapodás keretében a többi nagyobb gazdaság is méltányos részt vállal az erőfeszítésekből.

2008 óta a 2020-ra teljesítendő 20 százalékos cél abszolút költsége a kezdeti évi 70 milliárd euróról évi 48 milliárd euróra csökkent (mely a GDP 0,32 százaléka). Ez több tényezőnek tulajdonítható: a vártnál alacsonyabb gazdasági növekedés következtében csökkent a kibocsátás, a magasabb energiaárak az energiahatékonyság növelését, valamint az energia iránti kereslet visszaesését okozták, valamint a szén-dioxid-kibocsátási ár a 2008-as előrejelzés szintje alá süllyedt, mivel az EU-ETS keretében biztosított, de a gazdasági recesszió idején felhasználatlanul maradt kibocsátási egységek továbbvihetők. Ugyanakkor azonban az abszolút költségek csökkenése válság idején következett be, amely miatt rövid távon a vállalkozásoknak kevesebb lehetőségük van a modernizációhoz szükséges beruházások megvalósítására.

Jelenleg a 30 százalékos célkitűzés megvalósításának becsült költsége 2020-ig évente 81 milliárd eurót tesz ki, ami a 20 százalékos célkitűzés megvalósításának két évvel ezelőtt meghatározott becsült költségeihez képest 11 milliárd eurós növekedést jelent. A jelenlegi becslések szerint a 30 százalékos célkitűzés megvalósítása a 20 százalékos csökkentéssel járó költségekhez képest évi 33 milliárd euróval (a GDP 0,2 százalékával) kerülne többe.

A közlemény rámutat arra, hogy az uniós kibocsátásban a gazdasági válság miatt bekövetkezett csökkenés, valamint a szén-dioxid-kibocsátási árak esése következtében módosultak a két évvel ezelőtt, az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) felülvizsgálatakor meghatározott becslések. Az új adatok ismeretében ezért a közlemény azt is vizsgálja, hogy a kisebb vagy nagyobb mértékben ambiciózus fellépések miképpen ösztönözhetik az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákba történő beruházásokon keresztül az uniós gazdaság modernizációját, valamint új munkahelyek teremtését. Az elemzés továbbá kiterjed arra is, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátáscsökkentésének 20%-ot meghaladó, 30%-ot elérő mértéke mekkora erőfeszítést igényel az egyes főbb ágazatok részéről, megvizsgálja ezen erőfeszítések hatásait és a megvalósításukra szolgáló lehetséges szakpolitikai megoldásokat. Az egyes lehetőségek értékelése messzemenően figyelembe veszi a jelenlegi körülményeket, nevezetesen az államháztartások szűkösségét és a gazdasági recessziót.

Alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó növekedés

Az egyes országok világszerte elismerik a zöld, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó növekedésben rejlő lehetőségeket az új fenntartható munkahelyek teremtése és az energiabiztonság szempontjából. A globális verseny kiéleződésével Európának a zöld technológiák forradalmában betöltött vezető szerepét nem lehet magától értetődőnek tekinteni. Az uniós gazdaság modernizációját elősegítő fő mozgatórugónak tekintett 20%-os célkitűzés mára ? a vártnál alacsonyabb szén-dioxid ár következtében ? a változás és az innováció szempontjából vesztett ösztönző erejéből. Emellett Európának ? mint a fejlett országokat magában foglaló csoport tagjának ? fel kell készülnie hosszú távú céljai teljesítésére is, azaz arra, hogy 2050-re optimális költségek mellett 80?95%-os kibocsátáscsökkentést érjen el.

A 30%-os célra való áttérés lehetséges módjai

A közlemény felvázolja a 30%-os célkitűzés elérésének lehetséges módjait az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerén (EU ETS) belül, valamint egyes más ágazatokban. Ezen belül többek között az alábbiakkal foglalkozik: az EU ETS keretében árverésre bocsátott kibocsátási egységek számának csökkentése, az energiahatékonyság növelését elősegítő szabályozás, az adóügyi eszközök okos felhasználása, az uniós kohéziós politikai támogatások átcsoportosítása a zöld befektetések területére, valamint az EU ETS-en belül elismert nemzetközi szén-dioxid-kibocsátási egységek környezetvédelmi integritásának javítása.

Figyelemreméltó intézkedés lenne ? még a 30%-os célkitűzés lehetséges elfogadását megelőzően is ?, ha az ipari ágazatoknak ki nem osztott, ingyenes kibocsátási egységek egy részét az alacsony széndioxid-kibocsátással összefüggő technológiai innováció felgyorsítására használnák fel, ahogyan ez a 300 millió kibocsátási egységgel finanszírozott innovatív megújulóenergia-, valamint széndioxid-leválasztási és -tárolási technológiákkal kapcsolatos demonstrációs program esetében történik.

Kibocsátásáthelyezés

A Bizottság megvizsgálta a nagy energiafelhasználású ágazatok helyzetét a ?kibocsátásáthelyezés? kockázatát illetően (kibocsátásáthelyezés alatt azt értjük, amikor a termelés áttelepítésre kerül az Európai Unióból olyan országokba, ahol a szén-dioxid-kibocsátásra vonatkozó szabályok kevésbé szigorúak).

A közlemény fő következtetése az, hogy az említett ágazatokban megvalósuló kibocsátásáthelyezés megelőzését szolgáló jelenlegi intézkedések ? a térítésmentes kibocsátási egységek és a nemzetközi kreditekhez való hozzáférés ?továbbra is indokoltak. Az elemzés igazolta továbbá, hogy a célkitűzés mértékének 30%-ra emelése ? miközben a többi ország a Koppenhágai Megállapodás szerinti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásait teljesíti ? a kibocsátásáthelyezés szempontjából csak korlátozott hatással bírna, amennyiben a jelenlegi intézkedések maradnak érvényben.

A Bizottság továbbra is nagy figyelemmel kíséri a kibocsátásáthelyezés kockázatának kérdését, különösen azon harmadik országok vonatkozásában, amelyek kibocsátásuk csökkentése érdekében eddig még nem tettek lépéseket. A vizsgálatra érdemes lehetséges intézkedések egyike az EU ETS kiterjesztése az importált árukra.

A közlemény megvizsgálás céljából az Európai Unió intézményei elé került.